Az illatok

A virágok lelke az illatukban nyilvánul meg, amely apró gázrészecskékből tevődik össze.

Minden atomban, így az illat gázrészecskéiben is megnyilvánul az anyag, a lélek és a tudata hármassága, amely a növény lényegét jelenti.

Ezért amikor beszívjuk a virág illatát, azokat az erőket is beszívjuk, amelyek a virágban megjelennek.

Minden illatnak egyéni, speciális hatása van az emberi lélekre.

A levendula szerelmet és vonzódást kelt, a mósusz szenvedélyt ébreszt.

Egyes emberek nem tudják elviselni bizonyos virágok illatát. Vannak nők, akik elájulnak, ha jázminillatot éreznek. Medici Katalin és XIV. Lajos például gyűlölték a rózsaillatot.

A legkisebb részecskében is benne rejlik a virág életereje, ez pedig a belélegzés után bekerül vérkeringésünkbe, és egyesül saját életerőnkkel.

Kedves Olvasó!

Dugd a kisujjadat a füledbe. Furcsa zajt hallasz, olyat, mintha egy nagy kagylót tartanál a füledhez. Amit most hallasz, az a tested alaphangja. Egészséges embereknél ez legtöbbször a „ré” hang magasságának felel meg. Fáradtság, betegség vagy neurózis esetén ez eltolódhat a „fá” vagy a „lá” magasságára. Miközben az alaphangot hallgatod, lélegezz be egy erős illatot, és meghallod, hogy az alaphang megváltozik. Így hatolnak be a szagok lényed legmélyébe.

A virágok, a parfüm, a tömjén és a finom olajok illata a szellemi alaphangrezgésedet is megváltoztatja

Ebben áll az illatok varázsa.

Érdekesség:

Az illatok és a hangok között szoros összefüggés áll fenn.

Ez a tény vezetett a 18. században egy breton parasztot Párizsba, hogy ott hangversenyt adjon az „Illatok koncertje” címen.

Kortársai kinevették, és bolondnak tartották. Száz évvel később sikerült Septimus Piesse-nek, a híres francia parfümgyárosnak és illat-mágusnak a virágillatokat és más aromákat egy oktávba beosztani.

Így az „illat-hangjegyeket” csakúgy, mint az igazi hangjegyeket, „illat-oktávokká” kötötték össze, amely felhasználásával valódi „illat-szimfóniákat” írtak.

A jól hangzó zenei akkordok „jó illatúak”. A hamis zenei akkordok diszharmonikus illat-akkordok formájában jelennek meg.

Az ember körülbelül tizenhétezer szagot és illatot ismer.

Az illatokkal gyógyíthatunk. A kámfor enyhíti a köhögést, a mósusz és az ámbra segít, ha valaki elvesztette az eszméletét. Őseink a haldoklókkal mézet lélegeztettek be, hogy meghosszabbítsák az életét.

Az ókori egyiptomiak mesterei voltak az illatokkal való varázslásnak.

Az agyagba, amelyből a házépítéshez használt köveket égették, különböző aromákat kevertek, így a házaknak nagyszerű illatuk volt.

Hasonló módon kezelték az agyagot is, amelyből ivókelyhet készítettek.

A templomban kyphit égettek; ez volt a legvarázslatosabb és legistenibb, hűtő hatású tömjén, amelyet valaha is ismertek a Földön.

A kyphi előállításának módszere megtalálható a londoni British Museum tulajdonában levő egyik több ezer éves papirusztekercsen.

Angol boszorkányok megtalálták ezt a receptet, és ismét előállították a tömjént.

Egyiptomban a betegágyak mellet, illatgyertyát égettek, amelynek az összetevőit a szerint válogatták ki, hogy milyen illat gyógyíthatja meg a betegséget.

Kleopátra, az évezredek multával még mindig legendás királynő palotái padlóját több mint 10 cm-es vastagságban rózsaszirmokkal szóratta tele. A királynő rózsaszirmokkal tömött matracon aludt. Aranybárkán hajózott a Níluson, amelynek bíborszínű volt a vitorlája, és olyan erős parfümillata volt, hogy „a szél szerelemért epekedett”.

Amikor a hódító Marcus Antonius fellépett a bárkára, a királynő illatokkal varázsolta el; ettől a pillanattól kezdve teljesen a hatalmában tartotta a férfit.

A régi kínaiak ugyancsak ismerték az illatok hatalmát. Már Krisztus előtt is „illatórával” mérték az idő látszólagos múlását. Az óra gyertyákból és különböző illatú tömjénekből állt. Az égő gyertyák minden órában más illatú tömjént gyújtottak meg, így az uralkodó illatból meg lehetett állapítani, hogy mennyi az idő.

A Ming-dinasztiából való Cseng-Csu császár (1402-1424) végső nyughelye egy hatalmas síremlék volt, amelynek a tetejét négy „örökké illatozó” faoszlop tartja, amelyek immár közel ötszáz éve árasztják a kábító illatot.

Minden embernek saját, egyéni illata van, amely a legjobban a nyakánál érezhető, mégpedig ott, ahol a koponya bal és jobb oldalának az idegvégződései találkoznak. Itt a szőke nőknek általában ámbra- és mósusz illatuk van, a sötét hajúaknak pedig ibolyaillatuk; a sötét hajszínű nőknek általában erősebb az illata.

A saját egyéni illat kifejezésre juttatja az ember lényének az illatát vagy szagát is.

A zsugori embereknek patkányszaguk van. A gyűlölettel teli emberek rothadásszagot árasztanak.

A népi hagyományok szerint: a jó orrú embernek „olyan jó a szaglása, hogy még a bűnt is megérzi”. Ugyancsak ismertek azok a mondások, hogy „az öndicséret büdös”, valakinek „jó a szimata” vagy „itt valami bűzlik”.

A „szentek illata”, amelyet haláluk pillanatában árasztanak, egyértelműen érezhető rózsaillat, amely betölti a haldokló szobáját, és minden jelenlevő érzi.

A betegségeknek is van szaga:

A gyomor- és bélbetegségek rossz leheletet okoznak. A tuberkulózisban szenvedőknek speciális „hullaszaga” van; a súlyos cukorbajban szenvedőknek aceton szaga, a diftériások pedig émelyítően édes szagot árasztanak.

Miért ne lehetne a szenteknek rósza illata?

Az orrunknak ebben a megkínzott világban kemény próbákat kell kiállnia. Ha tudatosan foglalkozunk az illatokkal és aromákkal, újjáéleszthetjük és finomíthatjuk a szaglóérzékünket.

Rózsavíz, ámbra, pacsuli, szantálfa, gyanta, mirha, ámbra, olibánum, balzsamos mézga és opopanax:

Száraz virágokból és éteri olajokból „illat-orgonát” állíthatunk össze, amelyen saját „illat-hangversenyeket” adhatunk.

 ( forrás:  Noud van den Eerenbeemt)