KÖNNYED-TRÉFÁSAN AKÁR AZT IS MONDHATNÁNK: CSAK SEMMI PÁNIK, HA JÖN A PÁNIK!

Azonban, hogy egy-egy pánikroham mennyire kínzó tud lenni, csak azok tudják, akik már átélték az ismételt és hirtelen fellépő halálfélelmet, az önkontroll elvesztésétől való rettegést, a szívinfarktust utánzó, erős mellkasi fájdalmat és a többi kísérő tünetet. Szerencsére van segítség a bajra.

- A pánikbetegség jellemzően a fiatalabb korosztály betegsége – mondja szakértőnk, dr. Boha Katalin pszichiáter és neurológus szakorvos. – Elsősorban a menedzser típusú foglalkozást űzők, illetve az egyetemista, főiskolás fiatalok érintettek.

A mai felgyorsult életvitel, a túlzott megfelelési kényszer, a stressz, a kudarctól való szorongás a legfőbb táptalaja a kór kialakulásának. Pánikbetegségről visszatérő – havonta többször ismétlődő – pánikrohamok esetén beszélünk. Éppen a rohamok különböztetik meg a többi szorongásos betegségtől (például a fóbiás vagy kényszeres szorongásoktól), amelyek többnyire folyamatos tünetekkel járnak. Két roham között a beteg általában tünetmentes.

Az első rosszullétek többnyire valamilyen külső kiváltó tényezőkhöz kötöttek, később azonban konkrét ok nélkül is jelentkezhetnek. Gyakran  tömegben, nyilvános helyen történnek, ami  a beteg számára kínos, s erősítik  a kiszolgáltatottság érzését. Emiatt sokan kerülik ezeket a helyeket, nem mernek kimozdulni otthonukból, így jelentősen beszűkül az életterük.  Akiket közlekedés közben ér a rosszullét, előbb-utóbb a munkahelyükre is képtelenek eljutni, társas kapcsolataik megszakadnak.

Itt a vég?

Boha doktornő magyarázata szerint meglehetősen sokszínű a tüneti paletta. Tapasztalata szerint nincs két egyforma tünetekkel járó pánikbetegség. Általánosan jellemző a szapora szívverés, az infarktust utánzó panaszok – erős mellkasi fájdalom vagy nyomás -, légszomj, szédülés, a pulzus megszaladása, ájulásérzés, hányinger, szorongás, a megőrüléstől és a haláltól való félelem. A beteg úgy érzi, bizonyosan itt a vég, s hogy infarktus miatt kell búcsút vennie az életétől. A tünetek annyira hevesek és ijesztőek, hogy ilyenkor a családtagok mentőt vagy ügyeletes orvost hívnak.

Pszichés eredet

A diagnózis felállítása mindig kikérdezéssel, beszélgetéssel kezdődik. A panaszok már ez alatt is fokozatosan spontán szűnnek. Az EKG szabályos, s a többi fizikális vizsgálat eredménye is negatív. Ha idővel a szervi eredetet kizárják, pszichiáterhez irányítják a beteget.

- A pánikbetegek gyakran számos kivizsgáláson esnek át, többféle szakrendelést megjárnak – kardiológiait mindenképpen, átesnek szívultrahangon és huszonnégy órás vérnyomásmérésen -, de sehol nem találnak náluk semmi kórosat – folytatja dr. Boha Katalin. – Ettől pedig fokozatosan nő bennük a szorongás, s előfordul, hogy meglehetősen rossz állapotban kerülnek a pszichiáterhez. Magának a pánikbetegségnek nincs műszeres vizsgálata, a számos negatív lelet erősíti meg a pszichiáter kórisméjét. A pszichés betegség lénye megfoghatatlan a páciensek számára, egyfajta megbélyegzésnek érzik a szervi problémákat könnyebben elfogadják. Szívesebben kapaszkodnának valami konkrét testi kórba. Azért is nehéz elfogadniuk a diagnózist, mert a rohamaik alkalmával igen hevesek a testi tünetek.

Gyógyszerek, pszichoterápia

Segíthet a gyógyszeres kezelés, a pszichoterápia, illetve szükség esetén a kettő kombinációja. A pszichiáter általában hangulatjavítókat (antidepresszánsokat) rendel, szorongásoldóval kiegészítve. A pszichoterápia elsősorban a különféle relaxációs és problémamegoldó segítő technikákra épül.

A szoktatásterápia a viselkedésterápia egyik fajtája, amelynek során a beteget ismételten, fokozatosan teszik ki a pánikrohamot kiváltó ingernek: ez gyakran csökkenti a félelemérzést. Például, ha valaki szorong a metrón, le kell mennie a föld alá, és a szakember folyamatos irányításával apránként szoktatják hozzá a félelmet kiváltó szituációhoz.

Boha doktornő hangsúlyozza: megfelelő kezeléssel és a beteg együttműködésével akár teljesen meg lehet gyógyulni a pánikbetegségből. Vannak, akik minimális gyógyszerszedésre szorulnak, de ezzel tünetmentessé tehetők. És van egy kisebbség, akiknél ugyan jelentkeznek tünetek, de azokkal képesek együtt élni, életminőségük ezzel együtt is elfogadható. Nagyon fontos az orvos és a beteg bizalmon alapuló kapcsolata, amely akár a gyógyulás záloga is lehet. Ha a beteg elfogadja, hogy egy idegi eredetű problémát kell leküzdenie, s meg akar gyógyulni, ez önmagában hatalmas lépés a javulás útján.

Mit tehet a család?

A már említett tünetek általában meglehetősen ijesztőek a családtagok számára. Fontos, hogy a kezdetektől fogva ne gúnyolják, igyekezzenek elfogadni hozzátartozójukat. Szükség szerint minél többet legyenek vele, ha igényli, kísérjék el, ezzel is fokozva biztonságérzetét. És végül, de nem utolsósorban: segítsék megfelelő szakemberhez, hogy minél korábban elkezdődhessen a kezelése!

A gyógyulás hosszadalmas, a betegtől és a családtagjaitól egyaránt nagy türelmet igényel. A gyógyszereket minimálisan fél-egy évig szedni kell, de vannak, akik évekig, sőt, évtizedekig is rászorulnak a tablettákra. A gyógyszerszedés kérdésében mindig az orvos dönt. A pirulák elhagyása attól is függ, hogy milyen hosszú ideje panaszmentes a beteg, és sikerült-e megváltoztatnia életkörülményeit, esetleg csökkentenie a stresszt. Gyakran már egy munkahelyváltás, nyugodtabb élet megteremtése is jó hatással lehet a pánikbeteg lelkiállapotára. A lényeg, hogy van segítség, érdemes élni vele.

Júlia története

Júlia harmincnégy éves, kétgyermekes családanya. Betegsége és gyógyulása történetét osztja meg az olvasóinkkal:

- Iszonyatos – erős szívdobogással, mellkasi nyomással járó – rosszullétekkel kezdődött minden. Számos alkalommal rohantuk az ügyeletre, ahol általában 180 Hgmm körüli volt a vérnyomásom, és 120-as pulzust mértek. De az ismételt kardiológiai kivizsgálások nem mutattak szervi eltérést. Az egyes rohamok között telesen panaszmentes voltam.  Végül a háziorvosom küldött el a pszichiátriára, ahol kiderült: pánikbeteg vagyok.

Először gyógyszeres kezelést kaptam, amelytől megszűntek a rosszulléteim. Ám folyamatosan szorongtam attól való félelmemben, hogy bármikor rám törhet egy újabb rosszullét. Ennek oldásában pedig sokat segített a relaxációs jellegű pszichoterápia; mára teljesen megszűnt a félelmem. Egy éve szedem a gyógyszert, relaxálok – nincsenek panaszaim. Jól vagyok.